Egy közösség ölelése

Ötven év történetét nehéz elmesélni egyetlen ünnepségen. A Bartók Béla Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai mégis megpróbálták: az évfordulós iskolagyűlésen színpadi jelenetekben idézték fel, milyen volt az iskolai élet az elmúlt fél évszázadban. Előkerült az osztálynapló és az iskolaköpeny, szó esett a kisdobosokról és úttörőkről, a krétával írt tábláról, az orosz nyelv tanulásáról, a játszótéri délutánokról, az udvari korcsolyázásról és az erdei iskoláról is. A múltat azonban nem egyszerűen felidézték: a diákok pedagógusuk, a jubileumi iskolagyűlést szervező Szojka Andrea irányításával saját ötleteiket is élővé tették. A humoros időutazás közben nemcsak az derült ki, mennyit változott az iskola, hanem az is, mi maradt ugyanaz: a közösséghez tartozás öröme.

Az ünnepségen részt vett Karsay Ferenc polgármester, Németh Zoltán és Perlai Zoltán alpolgármesterek, Csiszár Zsuzsa és Pajin Bálint képviselők, valamint Szabó Zoltán szakmai vezető.
Az intézményt Hományi Tamás Márton, a Dél-budai Tankerületi Központ igazgatója köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy a Bartók az elmúlt öt évtizedben a tanulás mellett valódi közösséget is épített, valamint fontos szerepet töltött be többek között a tehetséggondozásban és az idegen nyelvek oktatásában.

Karakasev Éva intézményvezető különleges vendégként mutatta be Fritúz Bélánét, az iskola első igazgatóját, aki visszaemlékezésében felidézte a kezdeteket, köztük azokat a nehéz időket, amikor az iskolai közösség összefogására különösen nagy szükség volt.

1976. szeptember 14-én, néhány nappal az épület tervezett átadása előtt gázrobbanás történt az új iskolában. A tragédiában három pedagógus vesztette életét. Az épület súlyosan megrongálódott, így a szeptember 20-ra tervezett tanévkezdés egészen más körülmények között valósult meg: a bartókos diákokat és pedagógusokat a környék több iskolája és intézménye fogadta be. Fritúz Béláné az ünnepségen meghatottan emlékezett vissza arra az összefogásra, amely akkor körülvette őket. Beszéde végén a gyerekekhez fordulva e szavakkal búcsúzott: „Szeretettel nézz az egész világra, mert ez a tudományok legszebb tudománya”.

Az ünnepségen az iskola tanulói és a többi jelenlévő közösen énekelte el a Sulidalt, leleplezték az udvarra néző homlokzaton kifeszített molinót, az igazgatónő pedig a jubileumi eseményekre hívta fel a diákok figyelmét. Egy szusszanásnyi szünet és az iskolatörténeti kiállítás megtekintése után a bartókosok egy újabb, szavak nélküli gesztussal fejezték ki összetartozásukat: az iskola közössége kivonult az utcára, és körbeölelte az épületet.

Tamás Angéla